A kovácsolás egy olyan feldolgozási eljárás, amely kovácsológépeket használ a fémhasábra nyomás kifejtésére, plasztikus deformációt idézve elő, hogy specifikus mechanikai tulajdonságokkal, alakokkal és méretekkel rendelkező kovácsolt alkatrészt állítson elő; a fémalakítás két fő összetevőjének egyike (kovácsolás és sajtolás). A kovácsolással kiküszöbölhetők az olyan hibák, mint például az öntési porozitás,-amelyek a fémolvasztási folyamat során- keletkezhetnek, és a mikroszerkezet optimalizálható. Továbbá, mivel a fém szemcseáramlási vonalai sértetlenek maradnak, a kovácsolt alkatrészek mechanikai tulajdonságai általában felülmúlják az azonos anyagból készült öntött alkatrészekét. A gépek kritikus alkatrészeit-különösen a nagy terhelésnek kitett vagy súlyos körülmények között működőket-főleg kovácsolt anyagokként állítják elő; kivételt képeznek a viszonylag egyszerű geometriájú alkatrészek, amelyek helyett hengerelt lemezek, szerkezeti profilok vagy hegesztett szerelvények használhatók.
Az acélban az átkristályosodás körülbelül 727 fokon kezdődik; demarkációs küszöbként azonban általában a 800 fokot alkalmazzák. A 800 fok felett végzett kovácsolási műveletek melegkovácsolásnak minősülnek; a 300-800 fokos tartományban végzett műveleteket melegkovácsolásnak (vagy félig{6}}melegkovácsolásnak) nevezik; a szobahőmérsékleten végzett műveleteket pedig hidegkovácsolásnak nevezik.
A legtöbb ipari ágazatban használt kovácsolt alkatrészeket jellemzően melegkovácsolással állítják elő. A meleg- és hidegkovácsolást elsősorban alkatrészek gyártására használják olyan iparágakban, mint az autógyártás és az általános gépgyártás; ezek a módszerek azt a jelentős előnyt kínálják, hogy hatékony anyagmegőrzést tesznek lehetővé.
